George Cooper: Gyalogút [Értékelés]

George Cooper ismét megcsinálta! A Gyalogút méltó folytatása az első résznek!


George Cooper: Gyalogút
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 352
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155692826


Fülszöveg:

A Magánügyből megismert magánnyomozó, Dave Bexley ismét úgy érzi, minek elvállalni egy ügyet, ha kettőt is lehet – aztán jön a többi magától. Először egy bánatos víg özvegy orvul meggyilkolt férjének gyilkosát kell előkeríteni, majd egy bájakkal erősen megáldott hölgy zsarolóit megállítani. Tetejében még megtalálja a titkosszolgálat is, hogy elveszett biológiai fegyverek után kutasson. És, mivel a nap 24 órából áll, képbe kerül a korábban eltűntnek hitt, titokzatos Leslie Morton is, és az általa hajszolt mágnesfegyver.
Bár Dave néha úgy érzi, csupán gyalog a sakktáblán – de tudjuk jól, akár egy gyalog is képes játékokat eldönteni.




Véleményem:


2017. október 13., 22:37 → 2017. október 29., 17:30
Álomgyár, 2017
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155692826


"Felfűztem a fehér gyalogot a kulcsaim mellé, és kicsit örültem, hogy nem a sötét paraszt jutott eszébe rólam az őrnagynak."


Februárban olvastam George Cooper: Magánügy című könyvét. A bejegyzésemet ITT olvashatjátok. Egy kicsit rövidke, nézzétek el nekem, még kezdő bloggerként írtam. :)  Azóta reménykedtem a folytatásban és amikor megláttam, hogy érkezik, nagyon megörültem. Ismét nem csalódtam, hozta az elvárt színvonalat. Nevettem, izgultam, nevettem, nyomoztam, nevettem, meglepődtem, nevettem... :))

Nekem ez a borító is nagyon tetszik. Egyszerű, de sokatmondó. Olyan aranyos az a kis sakkfigura, hogy belesajdul a szívem, de azért nem olyan elveszett, mint, amilyennek tűnik. ;)

Dave Bexley magánnyomozó ismét zűrösebbnél zűrösebb ügyekbe keveredik és ahogy azt már megszokhattunk, több fába is belevágja a fejszéjét. Ennél pedig még mindig nem áll meg, ugyanis az új ügyek mellé folytatódik az első könyvben megismert történet is. Akár lezárt is lehetne a Magánügy, de Cooper olyan szépen visszaszőtte a szálákat, mintha eredetileg is így tervezte volna. Semmi erőltetettség, minden darabka a helyére illeszkedik.
Akad itt gyilkosság, zsarolás, fegyverkereskedés, ellopott kórokozók, emberrablás, ellopott processzorok és még sorolhatnám. Unatkozni biztosan nem kell.


" - Értem - bólintottam. - Már nem rettegek annyira, sőt, szinte megnyugodtam. Mi lenne a feladatom az elbitangolt mikroorganizmusokkal kapcsolatban?"



Dave fantasztikus figura, vág az esze, mint a borotva, vonza a veszélyes ügyeket és képes elviselni az olyan ütődött mamlaszokat, mint Tom vagy Adu. Helyén van a szíve, ami általában csak még több bajt hoz a fejére. Amivel pedig végleg megszerette magát velem, az a szarkazmusa. Hatalmas szövege van, amivel ebben a részben sem fukarkodott. :D
A könyv eleje talán egy picit lassan indult be, de ezzel a humorral annyira feldobta a szerző és persze, Tommal, hogy fel se tűnt. :D


"-Mit tudsz? - kérdezte Kétarc.
-Szinte mindent - válaszoltam magabiztosan, hadd pukkadjon meg az ilyen, és közben azon gondolkodtam, vajon mire vonatkozott a kérdés."


Tom, drága Tom. Egy nagyra nőtt, naiv gyerek. Néha nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Nehéz elhinni, hogy életben tudott maradni ennyi agysejttel. :D


" - Köszönjük, tizedes - legyintett Tom -, de elboldogulunk magunk is.
- Százados - jegyezte meg búcsúzóul  a férfi, és egy pillanat alatt eltűnt a szemünk elől a sötétben.
- A törtekkel mindig hadilábon álltam - vont vállat bocsánatkérően a fiú."


Carolt ebben a részben is nagyon szerettem, bár nem vett részt annyira a nyomozásban, mint az előző részben, így  is sziporkázott. Semmi szerelmi dráma, semmi féltékenyég, értelmes felnőtt nő.
Mike-ot nagyon hiányoltam, szerencsére, ő is visszatér közénk, nem is akármilyen indokkal.
Ebben a kötetben kapunk egy imádnivaló melákot is, Adut. Egyszerűen, nem lehet nem szeretni.


A történet maga ismét nagyon érdekes volt, több szálon futott a nyomozás, amit én nagyon szeretek. Ezek egy része szépen összefutott a végén, de a hitelesség kedvéért, nem az összes futott egyetlen pontba. Ezért plusz pont a szerzőnek. Kapunk csavart és meglepetést bőven. Itt-ott rendesen leesett az állam. :)
A regény vége izgalmakkal bővelkedett, Dave halálosan komoly helyzetbe került. Szegény, lassan már nem maradt ép testrésze. Kifejezetten tetszik, hogy élethűek az akciójelenetek is. Egy ilyen eseménysort képtelenség lenne karcolás nélkül megúszni, mint egy akciófilmben. Bevallom, volt jelenet, amikor kissé én is megijedtem, nem csak Dave.
Amit pedig Tommal kapcsolatban művel az író, azért még számolunk. Ilyet nem lehet csinálni! Nem, nem és nem! Ááááá!

Összességében, ezt a kötetet is imádtam. Csavaros nyomozás, szerethető karakterek, szarkazmus, humor és izgalmas végkifejlett. Kell ennél több egy szórakoztató stílusban, de ugyanakkor komoly történettel megírt krimihez? :)


"- A gyalog nagyon fontos játékos - vette át tőlem a szót és a fabábút megfontoltan az őrnagy. - Látszólag értéktelen, hiszen csak előre lépeget, amíg útját nem állják. Nem ugrál, nem futkos, és ütni is csak kartávolságban képes. De ha elér az útja végére, egy csapásra eldöntheti a játszma állását."


Csak egy kérdésem van: Hol a folytatás? :)))




~

Köszönöm a recenziós példányt George Coopernek és az Álomgyár kiadónak!

~




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése