B. N. Toler: Lélekvesztők

Nagyon szerettem volna ezt a könyvet a polcomon látni, amint először olvastam róla. Az a nagy szerencse ért, hogy megnyertem a kiadó nyereményjátékán. Hihetelenül örültem. :)






Fülszöveg:


Hat ​​évvel ezelőtt egy tragikus baleset megváltoztatta az életem. Örökre.
Charlotte a nevem, de általában Charnak hívnak. És van egy különleges képességem: tudok a holtakkal beszélni.
Látom azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Fáradhatatlanul segítettem nekik, de ennek az volt az ára, hogy feladtam a saját életem. Végül pénz, otthon és remény nélkül már csak egy megoldást találtam.
De abban a pillanatban, ahogy a halálba ugrottam volna, Ike McDermott megmentett. Ez a jóképű katona megmosolyogtat és felvidít mindenkit. Kedves és gyengéd.
És nem él.
Megállapodást kötöttünk. Segít nekem otthont és munkát találni, ha én is segítek neki. Az ő lezáratlan ügye az ikertestvére. George szétesett Ike halála óta, aki addig nem bír békében átkelni, amíg a bátyja élete egyenesbe nem kerül.
Amikor beleegyeztem az alkuba, fogalmam sem volt, hogy bele fogok szeretni mindkettejükbe. Márpedig azzal, ha megmentem George-ot, el kell engednem Ike-ot.
De hogyan mondhatnék le a szívem feléről?
Eredeti megjelenés éve: 2015

Véleményem:

Beszerzés ideje: 2016. április 13.
2016. április 18. 13:26 - 2016. április 20. 23:57
WOW, Budapest, 2015
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158027045 · FordítottaDudás Éva

*

A könyv máris érdekesen indul, Charlotte teljes kétségbeesésével szembesülünk. Még nem tudjuk mi történt, ami erre a tragikus döntésre juttatta, de a kíváncsiságot már is felkorbácsolja a történet bevezetése. Egyszerűen muszáj folytatni. Aztán megjelenik IkeMcDermott... Char belecsöppen egy kis városka életébe és igyekszik segíteni a McDermott fivéreken. Olvasás közben lassan fény derül A kér főhősünk fájdalmas titkaira, amit lehetetlen nem átérezni.
A fantasy-szál a történet alapja, ami szépen megdobja a könyv cselekményét.


Nehéz írni még mindig, mert ha rágondolok, ami sűrűn megtörténik, nehéznek érzem a szívemet. Olvasás közben, mintha mázsás súlyt tettek volna rá.
Eleinte kis gondom akadt Charlotte-tal. Nem tudtam átérezni a problémáit, mivel nem is tudtam sokat róla. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy dübörög a szívem a mellkasomban és nem látom a betűket a könnyektől. Nem szokásom sírni, nem is mondom, hogy bőgtem volna, de potyogtak némán a könnyeim.
Annyi fájdalom volt ebben a könyvben, ugyanakkor sokszor mosolyogtam vagy nevettem, izgultam és megkönnyebbültem.
Nem szeretem a szerelmi háromszögeket, sőt, idegesítenek. Ez az első olyan könyv, amiben nem zavart. Valahol meg tudtam érteni kicsit. Ez nálam nagy szó. :)
Nagyon olvasatta magát a történet és sokféle érzelmet vált ki.
Nagyon jó volt! :)
Remélem olvashatok még az Írónőtől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.